Az Alpok , Pireneusok és a Kanári szigetek összes aszfaltos 2000 m fölé vezető útjának és néhány Andalúziában található 2000 m fölött végződő útra való feljutás után magától értetődő az ezen hegységekben letekert több, mint 32000 - 33000 km legszebb emelkedőinek bemutatása. A gyűjtemény egyelőre még mozgó-élő kollekció, újra végiggondolva bővülhet még néhánnyal. Nagyon nehéz feladat több száz kaptatóból a legszebbeket kiválasztani; figyelembe vételét befolyásolhatja az átélt időjárás, fényviszonyok, stb. Természetesen a lista teljesen szubjektív és értelemszerűen a táj, a természet szépsége, esetleg az út vonalvezetése jelentette az egyik fő tényezőt, ám nálam feltétlen szempontként jelentkezik a forgalom nagysága, ami befolyásolja, hogy mennyire élvezhető a kaptató. Eképp a lista úgyis nevezhető: a legnagyobb élményt jelentő emelkedőim gyűjteménye!
Olvassátok szeretettel !
(A sorban az első három valóban a legszebb és legnagyobb élményt jelentő, ám utána nem rendeztem sorba: túl nehéz lenne! )
Roque de los Muchachos (2426 m)
Helyszín: (Kanári szigetek, La Palma)
Bemutatás: La Palma szigete útikönyvek szerint a világ legmeredekebb szigete. Éghajlata miatt az örök tavasz szigeteinek is hívják a Kanári szigeteket,melyek közül La Palma a növényekben leggazdagabb és emellett nagyon vulkanikus. A Roque de Los Muchachost azért sorolom a meghódított 240 db 2000 m fölötti emelkedőim közül a három legszebb közé, mert itt a legtöbb van abból, amit az ember egy varázslatos kaptatótól kívánhat: kihívást jelentő szintemelkedés és meredekség, buja és érdekes, változatos, több éghajlatnak megfelelő növényzet valamint csodás panoráma a sziget majd’ minden részére, a kék óceánra és Tenerifére is és még felhők fölött is tekerhetünk. Mivel ráadásul a forgalom is elhanyagolható, így még élvezni is lehet a szavakkal szinte kifejezhetetlen élményt!
A csúcsra (leszámítva a végső 2 km-es szakaszt a csillagvizsgáló alatti leágazástól) két útvonalon lehet feljutni: közvetlenül Santa Cruz de la Palmából, illetve a sziget túlsó oldalán, a hegyoldalból, kb. 1000 m magasan található leágazástól. Mindkét kaptató átlagosan 7-8%, leszámítva a keleti emelkedő több km hosszú, kráter-gerincen vezető szakaszát.
Mivel ráadásul a forgalom is elhanyagolható, így még élvezni is lehet a szavakkal szinte kifejezhetetlen élményt!
Bemutatás: Tenerifén található Spanyolország legmagasabb hegye, a 3718 m magas Teide vulkán 2000-2200 m magas fennsíkján komoly sziklaalakzatokkal, vulkáni lávafolyamokkal, kőzetekkel. A fennsíkra 5 irányból vezet fel emelkedő, ezek közül négyen jártam, kettő és felen fölfelé, egyiken lefelé csak sötétben. A kaptatók közül tudtommal az ÉK-i, Esperanza erdőn át vezetőt tartják a legszebbnek, én is így érzem: maga az erdő is szinte lélegzik, nemzeti park is, afölött pedig a gerincről mindkét irányban panoráma a szigetre és az óceán végtelenjére, ill szomszédos szigetekre (Gran Canaria, ill. La Palma), végül a Teide fennsík…. A felső részen haladva természetesen itt is átélhető a felhők fölötti kerekezés élménye. A La Palmán átéltek és Tenerife emelkedői között számomra La Palma nagyobb nyugalma és „lélegzőbb”, zöldebb természete, növényzete jelentette a többletet.
Bemutatás: Pico Veleta Európa legmagasabbra vezető aszfaltútja. Bár a csúcs 3394 / 96 méter magas, az aszfaltút kb. 3250 m-ig vezet; tiszta időben szépen és hosszan látszik a Földközi tenger partja, tengerparti városok, valamint akár Afrika is. A kaptató Granada mellől indul, csaknem 2700m szintemelkedést jelent. Igazán kb. 1700 m felett lesz igazán szép a táj. Az aszfalt minősége a 2550m magasan található sorompót követően jelentősen romlik, néhol erősen kátyús, illetve néhány méterre köves úttá romlik. A nagy szintkülönbség és az odafent akár erős szél miatt célszerű meleg ruhát is vinni!
Emelkedő nehézsége: Az emelkedő nehézségét a hossza jelentheti, illetve a fölső részen a szél. Átlagosan 6-8%-osan meredek, ám sehol sincs 10% fölött.
Megközelíthetőség: A csúcsra vezető kaptató Granadából indul, ami Dél-Spanyolországban található; legközelebbi repülőtér: Malaga, illetve Alméria
A következő emelkedőket, kaptatókat már sorrend nélkül mutatom be, keverve a közismert és az alig ismert hegyi utakat :) ... és direkt egy nem közismerttel kezdem !
Colle Nivolet (2612 m)
Helyszín: ÉNY Olaszország, a Mont Blanc csoporttól picit Dél felé; az emelkedő Torinótól Északra, Cuorgnétól kezdődik
Bemutatás: A Colle Nivolet (2612 m) hágóút az Alpok 7. legmagasabb aszfaltos hágóútja. Mivel csak egyik irányból aszfaltos, a másik irányból egy adott magasság elérése után már ösvényen lehet csak feljutni, nincs rajta nagy forgalom, a legtöbb motoros is elkerüli. Zsákutca jellegű útról van szó, ráadásul hosszú a megközelítése, hiszen a völgy legkülső vége, a kaptató kezdete, Cuorgne 414 m magasan található; onnan kb. 60 km az emelkedés. A táj igazából egy kb. 3 km hosszú meredek alagútból kiérve, Ceresole Reale után (1612 m) válik igazán magashegyivé: hegyi mezők, majd szikla oldali szerpentinek és végül, ami miatt beválogattam a legélménydúsabb emelkedők közé: a hegyi tavak, vízesések és a végső szerpentinek a havas hegyóriások előterében.
Hossza ellenére nem sorolnám a nehéz kaptatók közé, mert lépcsőzetesen emelkedik; többször is sík, illetve lankás kilométerek váltják a meredekebb szakaszokat.
Meredekségdiagramja itt található !
Grossglocknerút / Grossglockner Hochalpenstrasse (2505 – 2571 m)
Helyszín: Ausztria, Magas Tauern
Bemutatás: A Grossglocknerút biztosan az Alpok egyik legszebb hágóútja, azonban mivel nekem sokat számít, hogy békésen élvezhető-e vagy sem és a nagy forgalom ezt gyakran akadályozza, ezért számomra lenyűgöző szépsége ellenére sincs a 10 kedvenc emelkedőm közt. Kifejezetten nehéz kaptató, hiszen gyakorlatilag mindkét oldalról 10%-os meredek, Dél felől Heiligenbluttól kezdődően (1301 m), míg Észak felől Ferleitentől (1145 m). Maximális meredeksége 16%. A hágóút a Magas Tauern nemzeti Parkban vezet, gyakran kiépített parkolók várják a turistákat, elég vendéglátóhely akad és mindeközben kis túlzással akármerre nézünk, 3000m fölötti havas, gleccseres hegycsúcsokban, itt-ott pedig vízesésekben és hegyi tavakban gyönyörködhetünk. Az út kerékpáros szemmel 3-4 említésre méltó pontja:
Franz Josefs Höhe (2367 m): Külön kitérő a Grossglocknerrel szemben, a Pasterze gleccser melletti kilátóhelyhez.
Hochtor: maga a hágó (2505 m) – alagúton fúrták át a hegyet
Fuschertörl: híres, csodás kilátóhely útközben, a Hochtortól Észak felé
Edelweissspitze (2571 m): az alpesi út legmagasabb pontja, korpanorámával; a hozzá felvezető kitérő kb. 2 km hosszú és végig macskaköves.
2012-ben 14 év után tértem rá vissza, hogy videóval is megörökítsem.
Helyszín: Észak-Olaszország, a svájci határ közelében Bormio és Prad között
Bemutatás: A Stelvio hágóút az Alpok 2. legmagasabbra, Olaszországnak viszont a legmagasabbra vezető hágóútja. Mindkét oldalról közel 50 számozott hajtűkanyarral kapaszkodik fel az út a tetőpontjára; jellemzően 8-9%-os meredekséggel. Bormio (NY) felől a szintkülönbség 1533 m, míg Kelet, Prad felől 1808 m. Talán keleti oldala kicsit barátságosabb és ez az, amit gyakrabban látunk fotókon, hiszen ezen oldalán szerpentinező útját szokták lefotózni, mint kuriózumot a fölötte emelkedő gleccseres Ortlessel, míg Bormió felől több vízesés is akad, illetve alagutakon át halad az út a vadabb sziklás terepen. Szerencsére a Stelvió hágóút nem annyira forgalmas, mint a Grossglocknerút, így még élvezni is lehet a kerekezést, persze ne számítson senki arra, hogy 10-15 percig csöndben tekerhet…
Meredekségdiagramjai: keleti oldala: 24 km-re 1808 m szintemelkedés; átlagmeredekség 7,4%, illetve nyugati oldala:21,5 km , 1533 m szintemelkedés, átlagmeredekség: 7,1%.
Következzen végre egy szépség a Pireneusokból is !
Presa l'Lauset (2197 m) - Pireneusok
Helyszín: Spanyolország, Pireneusok középső része, Vielha alagúttal D-re kb 10-km-re indul az út
Bemutatás: Presa de l’Lauset a Pireneusok legmagasabb csúcsának, az Anetonak (3404 m) keleti oldalán található duzzasztott tó, illetve a gát neve. Az oda vezető út a vízierőmű társaság tulajdona, több évtizede nincs karbantartva, így katasztrofális állapotban van, ugyanakkor csodás tájon (sziklás hegyek, klassz rétek, vízesés) vezet. Meredeksége a diagram szerint átlagosan 6,8%-os; egy kb. kilométer hosszú alagúton ér fel a tetőpontra. Az élmény megítélésében valószínűleg az is számított, hogy semmi forgalom nem zavart a tekerés során.
Meredekségdiagramjai: a salite.ch diagramja: 17,4 km-re 1179 m szintemelkedés, átlagmeredekség: 6,8%
Helyszín: Franciaország, Alpok, Gráji-Alpok; azon belül Modane és Bourg St Maurice között
Bemutatás: A Col de l’Iseran az Alpok legmagasabb aszfaltos hágóútja és egyik kedvenc, - ráadásul gyönyörű - francia emelkedőm. Magas, havas, itt-ott gleccseres hegyek között vezet, 1700m feletti részén szintén nem túl vészes a forgalom rajta. Észak felől igazán a duzzasztott tavaktól, kb. 1500m magasságtól válik széppé a táj, míg Dél felől érkezve Lanslevillard-tól már csodás, üde zöld, itt-ott magasból lezúduló vízesések látványával megajándékozó völgyben hajthatunk, de az emelkedés csak Bonneval-tól indul meg. A hágóút bármely irányból is 2200 m fölött már lenyűgöző.
Meredekségdiagramjai: a salite.ch diagramja Dél felől, Bonnevaltól 13,4 km , 977 m szintkülönbség, 7,3%-os meredekség, illetve a salite.ch diagramja Észak felől48 km alatt 1955 m szint; a sík szakaszt leszámítva meredeksége kb. 6%
Fotóalbum: Célszerű az élménybeszámolókhoz kattintani a sok fotóért !
Videó:
2009. évben készült:
2011. évben készült:
Cime de la Bonette (2802 m)
Helyszín: Franciaország, Alpok, Cote d’Azur-i Alpok, Mercantour Nemzeti Park, Nizzától Északra 120 km-re
Bemutatás: A Bonette noha ellenkezőjét hirdetik táblán, sem Európának, sem az Alpoknak nem a legmagasabbra vezető aszfaltos útja; csupán Franciaországban nincs nála magasabbra vezető burkolt út. A Mercantour Nemzeti Parkban található, a Cote d’Azur-i Alpokban; Nizzától 120 km-re. A Francia Alpokban ugyan kevesebb a motoros, mint az olaszoknál, ám ezen a hágón, régióban még kevesebb, így magassága ellenére kifejezetten békés, nyugalmas hágóút; noha szépségileg nem ér az Col de l’Iseran, Passo dello Stelvio, Grossglocknerút nyomába, én mégis 10 legfőbb kedvencem közt tartom számon. Délről St Etienne de Tinee-től (1144 m) kezdődik a komolyabb, 26 km-n át tartó 6-7% körüli meredekség, Észak felől Jausierstől (1210 m) indul a 28 km emelkedés.
A háborítatlan természetben Dél felől szép vízesést találunk, útközben pedig könnyűszerrel lehet mormotát látni. A 2715m magas hágótól még szűk km tekerés vár a 2802m-es tetőpontig, az azonban 12-15% meredek. Mint említettem, bár nem rekorder a kaptató az Alpokban, mégis azzá lehet tenni: Nizzából indulva ugyanis az Alpokban itt tekerhető egyszerre a legtöbb szintkülönbség egynek számító emelkedőn: 2802 méter! 2010-ben meg is tettem. Az emelkedő nehézségét a hossza jelentheti, illetve az utolsó kilométer, mely két verziója közül szerintem a keleti a meredekebb.
Meredekségdiagramjai: a salite.ch diagramja Észak felől, Jausiers-tól 26 km , 1652 m szintkülönbség, 6,4 %-os meredekség, illetve a salite.ch diagramja Dél felől 24 km alatt 1589 m szint; 6,6%-os meredekség
Bemutatás: A Mangart út Szlovénia, egyetlen 2000 m fölé vezető aszfaltútja. Mivel a Júliai Alpok kicsit Dolomitok jellegű hegység a szép, vad csúcsaival, így ezen emelkedő is idézi számomra a Dolomitok varázslatát. A Predel hágó oldalából indulva 11,3 km alatt 953 m szintemelkedést leküzdve éri el tetőpontját 2055 méteren (8,4% meredekség). Alul még néhol a növényzet lélegzését, illatát érezni, aztán az ember a vadregényes alagutakat élvezi, míg a fölső régióban már a közvetlen a meredek hegyoldalban haladó utat és a táj zordságát és szép panorámát. Vadregényes, élményt adó kaptató – Magyarországhoz viszonylag közel. Maximális meredeksége 16%-os.
Meredekségdiagramja: a salite.ch diagramja: 11,3 km-re 953 m szintemelkedés, átlagmeredekség: 8,4%
Helyszín: Svájc, Grindelwald mellett, a Jungfrau előterében
Bemutatás: Svájcban legendásan híres és szép a három 4000 m körüli csúcs, hegy (Eiger, Mönch és Jungfrau) egymás melletti triója. Ez az eldugott hegyi utacska Grindelwaldból, a vasútállomás mellől indulva gyakran 10%-os meredeken kapaszkodik fel közvetlenül az Eiger hatalmas sziklafala előterében a Jungfrau közelébe, Männlichen nyeréhez (2229 m). Odafentről szép kilátás nyílik ÉK felé a nagyon meredek sziklafalu Wetterhorn-ra, persze az Eiger – Mönch és Jungfrau hármasára, illetve DNY felé a Lauterbrunnen völgyre.
Meredekségdiagramja: a salite.ch diagramja: 13,6 km-re 1349 m szintemelkedés, átlagmeredekség: 9,9%
Helyszín: Svájc, Grindelwald mellett, az Eiger – Mönch és Jungrau csúcsaival szemben
Bemutatás: Az előbb említett három hatalmas csúcsot szemből, Oberläger-től, illetve meredek kaptatójáról is meg lehet csodálni. Erről az útról a triumvirátust és a Wetterhorn-t jobban belátni, viszont más felé nem nyújt panorámát. Az előzőhöz hasonlóan szintén háborítatlan hegyi útról van szó, amely ráadásul meredekebb is: utolsó 8 km-e rövid megszakításoktól eltekintve 10-14%-os meredek, míg utolsó 1-2 km-e 16%-os.Felső részén autó is alig jár, nem nehéz mormotát látni.
2011-ben én tettem közzé meredekségdiagramját a salite.ch-n : 10,7 km során 991 m szintemelkedés; átlagmeredekség: 9,3%.
Bemutatás: A finstertali duzzasztógát útjának beválogatása szubjektív vélemény, ám mégsem csak azért sorolom a legszebbek közé, mert katarzis élményhez lehetett szerencsém, ám kétségtelen, hogy szépségéhez kellettek a tökéletes időjárási és fényviszonyok. Háborítatlan, kellemesen kanyargó úton hajtva csodás panorámának örülhettem, odafent pedig a tóban tükröződtek a felhők, hegyek. A 4 km-es út, Kühtai (2020 m) alsó végétől ágazik le és szinte végig 10-12%-os meredek.
SOK hiánya van, nem csak kuriózumok, így pl: Simplonpass, Moutiere, Col de Granon, Colle Esischie, Val Thorens, Alpe Galm, Alp Anarosa, Grosse Oscheniksee, stb...